Szeretem a munkámat, mert általa nap mint nap azt a kérdést tehetem fel magamnak, ami a legjobban foglalkoztat: mi az, ami belül történik? Szintén örömmel tölt el, hogy gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt dolgozhatok, mert bár elsőre úgy tűnhet, hogy két kifejezetten különböző munka zajlik, valójában a fókuszban mindig az emberi működés áll, ezáltal a gyermek- és felnőtt terápiák szép párjai egymásnak. A gyerekekkel végzett munka segít meglátnom a velem szemben ülő felnőtt kliens gyermeki énjét, azt, hogyan érezhette magát a másik évtizedekkel ezelőtt, és fordítva, a felnőttek múltjukról szóló történeteinek köszönhetően egyre többet megtudok arról, mik az igazán fontos dolgok egy gyermeki lélek számára. Tapasztalatot gyermekvédelemben, nevelési tanácsadókban, óvodában és magánpraxisban szereztem. Hálával gondolok klienseimre, akik megmutatva belső világukat, sokat tanítanak nekem az Emberről.

A felnőttekkel zajló munkámat alapvetően pszichodinamikus szemléletben végzem, mely többek között azt jelenti, hogy hangsúlyt kap annak tudatosítása, ahogyan a múltban (elsősorban a gyermekkorban) átélt tapasztalatok a jelenlegi emberi kapcsolatokat, a hangulatot, az érzelmeket és a gondolatokat, illetve általában a viselkedést befolyásolják. Abban igyekszem segíteni, hogy a kliens pontosabban lásson rá tudattalan folyamataira, arra, ahogyan a többi emberrel, illetve az önmagával való kapcsolatában jelen van, és a saját felelősségére abban, ahogyan az életét alakítja. A gyarapodó önismeret aztán hozzásegít ahhoz, hogy az életünket tudatosabban, harmonikusabban irányítsuk, és boldogabbnak éljük meg emberi kapcsolatainkat. Szemléletemet kiegészíti a pár- és családterápiás elmélet- és módszertan, valamint az egzisztenciális pszichológia egyik fő üzenete, miszerint a legtöbb klienst olyan kérdések feszítik, melyekkel emberi lényként mindannyian találkozunk.

A gyerekekkel végzett munkám során a szemléletem kiegészül a gyermeklélektan- és terápia sajátosságaival. A gyerekekhez mindig a saját, életkorilag meghatározott nyelvükön kapcsolódom, majd aztán a kialakított kapcsolatban igyekszem megérteni, hogy mi az, ami a tünetet fenntartja, és aktuálisan a személyiségfejlődés akadályát képezi. Gyermekterápia nem képzelhető el a szülőkkel való együttműködés nélkül, és nagyon tisztelem azokat a szülőket, akik vállalják az önmagukkal való szembenézést is annak érdekében, hogy új utakat találjanak gyermekükhöz, ezáltal mindketten több örömöt tudjanak megélni a kapcsolatban. Serdülő kliens esetén a keretek némiképp változnak a kisebb korcsoporthoz képest, hisz a fiatalok egyik elsődleges életkori feladata a leválás a szüleikről, emiatt a velük való pszichológiai munkában – a problémát és a pontos életkort figyelembe véve – a szülők részéről kevesebb jelenlétre van szükség.

Tanulmányok

2016: Okleveles pszichológus (KRE)
2015-2018: Pár- és családterapeuta képzés (200 óra elméleti-és módszertani képzés, 150 óra önismeret, 80 óra szupervízió, MCSE)
2017: Mentalizáció alapú kezelés, alap tréning (Anna Freud Center)
2018-jelenleg is: Klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus (PTE)
2019-jelenleg is: Analitikusan orientált egyéni sajátélményű önismeret, analitikusan orienált egyéni szupervízió