Traumához fűződő problémák

A trauma egy normális reakció egy abnormális eseményre. A trauma olyan megterhelő életesemény (baleset, katasztrófa, bántalmazás, halál közeli állapot) mely súlyos fizikai vagy pszichés stresszt vált ki, és a tényleges veszély elmúlása után is mély nyomokat hagy bennünk.  Nem feltétlenük kell, hogy mi magunk éljük át az eseményt, elegendő lehet az érzelmi reakciók kialakulásához az is, ha tanúja voltunk a veszélyeztető helyzetnek. Fontos tudnunk, hogy a traumára adott reakció testünk és elménk természetes, a túlélést elősegítő válasza az extrém, megterhelő eseményre.

A traumát követően rövid vagy akár hosszú távon olyan tüneteket tapasztalhatunk,

  • mint a félelem, szorongás, bénultság érzése,
  • túlzott és állandó éberség,
  • visszatérő, kínzó rémálmok,
  • a tudat és a figyelem beszűkülése,
  • testi tünetek (alvászavar, heves szívdobogás, étvágytalanság, szexuális zavarok),
  • zárkózottság, csökkent érdeklődés vagy túlzott izgatottság,
  • dezorganizáció, azaz a környezetben való tájékozódás képességének csökkenése,
  • emlékezetkiesés
  • kínzó, kényszerű visszaemlékezések.

Gyakran tapasztalható, hogy a traumát átélt személy a traumára emlékeztető tevékenységeket, helyeket és embereket kerüli. A panaszok normál esetben a traumát követő 2-3 napig maradnak fent. Amennyiben megfelelő kezelés hiányában tartósan fennállnak a tünetek, úgy a poszttraumás stressz zavarnak olyan súlyos következményei lehetnek, mint a depresszió,  a szorongás vagy az addikciók kialakulása.

A poszttraumás stressz zavar kezelésében a kognitív viselkedésterápia, a csoportterápiák, valamint a traumatikus élmény újraélését elősegítő terápiás módszerek bizonyulnak hatékonynak (pl.: EMDR). A fenti tünetek megjelenése esetén ezért javasolt szakosodott klinikai szakpszichológus, vagy pszichoterapeuta szakemberhez fordulni.

Közös Lépés