Traumához fűződő problémák
A trauma egy normális reakció egy abnormális eseményre. A trauma olyan megterhelő életesemény (baleset, katasztrófa, bántalmazás, halál közeli állapot) mely súlyos fizikai vagy pszichés stresszt vált ki, és a tényleges veszély elmúlása után is mély nyomokat hagy bennünk. Nem feltétlenük kell, hogy mi magunk éljük át az eseményt, elegendő lehet az érzelmi reakciók kialakulásához az is, ha tanúja voltunk a veszélyeztető helyzetnek. Fontos tudnunk, hogy a traumára adott reakció testünk és elménk természetes, a túlélést elősegítő válasza az extrém, megterhelő eseményre.
A traumát követően rövid vagy akár hosszú távon olyan tüneteket tapasztalhatunk,
- mint a félelem, szorongás, bénultság érzése,
- túlzott és állandó éberség,
- visszatérő, kínzó rémálmok,
- a tudat és a figyelem beszűkülése,
- testi tünetek (alvászavar, heves szívdobogás, étvágytalanság, szexuális zavarok),
- zárkózottság, csökkent érdeklődés vagy túlzott izgatottság,
- dezorganizáció, azaz a környezetben való tájékozódás képességének csökkenése,
- emlékezetkiesés
- kínzó, kényszerű visszaemlékezések.
Gyakran tapasztalható, hogy a traumát átélt személy a traumára emlékeztető tevékenységeket, helyeket és embereket kerüli. A panaszok normál esetben a traumát követő 2-3 napig maradnak fent. Amennyiben megfelelő kezelés hiányában tartósan fennállnak a tünetek, úgy a poszttraumás stressz zavarnak olyan súlyos következményei lehetnek, mint a depresszió, a szorongás vagy az addikciók kialakulása.
A poszttraumás stressz zavar kezelésében a kognitív viselkedésterápia, a csoportterápiák, valamint a traumatikus élmény újraélését elősegítő terápiás módszerek bizonyulnak hatékonynak (pl.: EMDR). A fenti tünetek megjelenése esetén ezért javasolt szakosodott klinikai szakpszichológus, vagy pszichoterapeuta szakemberhez fordulni.