Depresszió
Időnként minden ember szomorú, ez az emberi élet természetes velejárója. A depresszió viszont több, mint szomorúság. Olyan hangulati zavar, melyre az örömre való képesség, a jövőbe vetett hit és remény érzésének jelentős csökkenése jellemző.
Jellemzője továbbá, hogy a szomorúság, a levertség konkrét kiváltó ok nélkül jelentkezik, irreálisan erős, vagy tartósan, visszatérően fennáll. A depresszió felborítja az egyén lelki, érzelmi egyensúlyát, és a pesszimizmus, elhagyatottság, magány, kilátástalanság, boldogtalanság kínzó érzése hatalmasodik el rajta.
A depresszió fő tünetei közé a testi tünetek mellett az egyén gondolkodásban, érzelmi világában és viselkedésében fellépő változások sorolhatók.
- a csökkent aktivitás, energiaszint, erőtlenség
- a fáradtság, gyengeség
- az étvágytalanság vagy megnövekedett étvágy
- az alvászavar, elalvási nehézségei vagy túlzott aluszékonyság
- a csökkent szexuális vágy.
- feledékenység, tanulási nehézségek
- döntésképtelenség, koncentrációs nehézség
- élet értelmének elvesztése, öngyilkos fantáziák
- automatikus negatív gondolatok
Az érzelmi életben megjelenő változások okozzák gyakran a legnagyobb szubjektív fájdalmat a személynek. A depresszióban szenvedő ember elveszíti érdeklődését olyan tevékenységek (munka, társas kapcsolatok, szexualitás) iránt is, melyek korábban motiválták, érdektelenné válik a külvilággal szemben. A legdominánsabb érzelmek a depressziós epizód alatt a reménytelenség, magány, kilátástalanság és bűntudat érzései. Gyakori továbbá a megnövekedett irritábilitás, ingerlékenység és türelmetlenség.
- gondolkodás és beszéde monotonná válása
- fokozott nyugtalanság, szorongásos jelek (pl. kezek tördelése, apró mozgások)
- társas élettől való elzárkózás
- mindennapi teendők elhanyagolása (napi tisztálkodást, házimunka, munkahelyi feladatok).
