A határok átjárhatóság szempontjából különböző típusokba sorolhatók. A merev és rugalmatlan határok akadályozzák az alrendszerek közötti kommunikációt és kapcsolatot. A családtagok kevés információval rendelkeznek egymásról, ami az intimitás és a lojalitás rovására megy. Magas autonómia és függetlenség jellemzi a tagokat, azonban egymás támogatása elhanyagolható szintű. Ennek ellentéte az összeolvadt családi működés. A világos és jól meghatározott határok hiánya az összetartozás és az intimitás fokozott megéléséhez vezet, ami azonban akadályozza a személyes autonómiát és függetlenséget, a családon kívüli kapcsolatok kialakításához szükséges készségek, az önálló gondolkodás és a határozott személyes identitás fejlődését. Az igazán jól működő családok alrendszereit tiszta határok választják el egymástól, ami lehetővé teszi, hogy a személyes autonómia érzése, az intimitás és az összetartozás érzése egyaránt megvalósuljon. Ez lehetővé teszi a hatékony és rugalmas alkalmazkodást, szemben a diffúz vagy merev határokkal, melyek túlzott intenzitással reagálnak, vagy épp ellenkezőleg nem reagálnak a környezet esetleges kihívásaira.

A családi folyamatos fejlődésen és változáson megy keresztül, működése különböző életciklusokra osztható. A családi életre szakaszosság jellemző, hiszen az átmeneti, sok változással járó időszakokat nyugalmasabb periódusok követik. Egyes változások fokozatosan és rendszeresen jelentkeznek, míg mások hirtelen jelennek meg a családok életében. Az egyes életciklusokban a családok különböző fejlődési feladatokkal szembesülnek. A jól működő családok ezen kihívásokkal szembesülve képesek újraszervezni magukat, és túllendülni az átmeneti elakadásokon. Az esetlegesen felmerülő belső konfliktusok ezzel szemben azt jelzik, hogy a család képtelen megoldani az adott átmeneti időszakban jelentkező feladatot. Ha bármelyik feladat megoldása elégtelen vagy elmarad, az problémaként jelentkezik a családi fejlődés következő szakaszaiban is.

Egy család életében számtalan probléma merülhet fel ami sem az életciklusokkal, sem a határokkal nem magyarázható, hanem diszfunkcionális mintázatok és működés eredménye. Fontos az egyes nehézségeket, problémákat a teljes családot figyelve megérteni, s a nehézséget az egész család figyelembevételével megoldani. Ennek oka, hogy bármely családtag, vagy családtagok esetén merül fel probléma, az a család többi tagjára is valamilyen módon hatással van. A családi rendszerben a családtagok kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz. Gyakori például, hogy a tüneteket produkáló (pl.: agresszív, vagy alulteljesítő) gyermek közvetítő funkciót tölt be a szülők között, a szülők egymás iránti igényei a tünetein át fejeződnek ki.

Ezen problémák nagy része azonban egymásra figyeléssel, és új működésmódok kialakításával orvosolható, és egy új, egészségesebb családi viszonyrendszerrel helyettesíthető.