Family IS everything – de vajon miért? (Második rész)

család

 A családok rejtett dinamikája

Előző heti cikkünkben bemutattuk a család definícióját és funkcióit. Most pedig mélyebb betekintést nyerhettek a családok adaptív működésének sikertényezőibe.

Ahogy már említettük a múlt heti cikkben, családtípustól független jellemzője a családnak a kivételes hatóerő. A családi kötelékektől való végleges megszabadulás, még átmeneti vagy tartós elhidegülés esetén sem jellemző, ugyanis a családi rendszer nehezen engedi meg a tagok kilépését. A családok kivételes hatóerejének kulcsa belső szerveződésükben rejlik. Minden családnak van ugyanis egyfajta struktúrája, ami meghatározza a családtagok egymáshoz való viszonyulását és a rendszer működési szabályait. A tagok közötti interakciókat, kapcsolatot ezek a szabályok irányítják tehát.


Hogy épül fel ez a struktúra? És milyen hatással van a család tagjaira?


A családi rendszer egymással összhangban lévő, hierarchikusan szervezett alrendszerekre bontható. Minden család több különálló alrendszert tartalmaz, amelyek feladata, hogy elássák az adaptív családi működéshez szükséges funkciókat. Az alrendszerek lehetnek átmenetiek és tartós szerveződések is. Az egyes családtagok több alrendszerbe tartozhatnak egyidejűleg, és eltérő szerepük, feladatuk és hatalmuk lehet az egyes interakciókban. Ezen alrendszerek hibás működése áll a legtöbb családi konfliktus, és ami még fontosabb, a legtöbb gyermekeknél tapasztalható pszichés tünet hátterében.


Ezért elengedhetetlen a család egészséges működéséhez az alrendszerek egészséges működése


A legfontosabb és legtartósabb alrendszerek közé a házastársi, a szülői és a testvéri alrendszerek tartoznak. A házastársi alrendszer a család alapja. Egyéni alrendszerekből épül fel és két felnőtt személy kapcsolatán alapul. Működése befolyással van az összes többi alrendszer működésére és hatékonyságára. Fő feladata, hogy megadja tagjainak az intimitást, támogatást és a kölcsönös és személyes fejlődés lehetőségét. A család egészséges működéséhez elengedhetetlen, hogy a szülők magukra, mint házaspárra is figyelmet, energiát és időt fordítsanak. Ha az egymással töltött minőségi idő, egyéb feladatok és szerepek miatt, elveszik vagy kritikusan csökken, az feszültséget okoz a pár tagjai között, csökkenti az intimitást és hatással van a család összes tagjára.

A gyermekek születése átalakítja a diádikus kapcsolatot, megváltoztatja a család alrendszereit, dominancia viszonyait, és hatással van az intimitásra és a pár tagjai közötti kommunikáció minőségére is. A házastársi alrendszer mellett megszületik a szülői és a gyermeki alrendszer.  A szülői alrendszer feladata a gyermekek egészséges felnövekedésének és a családi egység fenntartásának biztosítása. Különösen fontos, hogy ezen szülői feladatokat, felelősségeket a szülők egymás között osszák meg, és ne vonják be gyermekeiket. Ez különösen nehéz feladat lehet az egyik szülő kiesése (válás, vagy halál eset következményeként), ugyanis az egyedül maradt szülő magára marad a feladatokkal. Kritikus jelentőségű azonban, hogy bármilyen nehéz is, ne vonja be a szülő gyermekét a szülői alrendszerbe, szakszóval élve ne triangulálja őt. Ennek ugyanis hosszú távon rendkívül káros hatása lehet a gyermekre.


A családban működő különböző alrendszereket határok választják el egymástól és a külvilágtól.


Ezen láthatatlan határok fő funkciója az egyes alrendszerek elkülönítése és a tagok közti interakciók szabályozása. A családi rendszer működése szempontjából kulcsfontosságú az egyes alrendszerek határainak tisztasága. Ez ugyanis növeli a családi jóllétet azzal, hogy támaszt nyújt és megkönnyíti a kommunikációt, így lehetővé teszi a tagok számára igényeik kifejezését.

A határok átjárhatóság szempontjából különböző típusokba sorolhatók, melyek két szélső végpont, az egybeolvadtság és a szétkapcsoltság között helyezkednek el. A merev és rugalmatlan határok akadályozzák az alrendszerek közötti kommunikációt és kapcsolatot. A családtagok kevés információval rendelkeznek egymásról, ami az intimitás és a lojalitás rovására megy. Ezen családokban mindenki tudja, hogy mi az amit csak apának vagy anyának szabad, és ezt a gyerekek nem is merik megkérdőjelezni. Magas autonómia és függetlenség jellemzi a tagokat, azonban egymás támogatása elhanyagolható szintű. Ennek ellentéte a diffúz határokkal jellemezhető összeolvadt családi működés, ahol mindenki tud mindenkiről mindent. A világos és jól meghatározott határok hiánya az összetartozás és az intimitás fokozott megéléséhez vezet, ami azonban akadályozza a személyes autonómiát és függetlenséget. Ez a működésmód akadályozza a családon kívüli kapcsolatok kialakításához szükséges készségek, az önálló gondolkodás és a határozott személyes identitás fejlődését.

A jól funkcionáló családok alrendszereit tiszta határok választják el egymástól, ami lehetővé teszi, hogy a személyes autonómia érzése, az intimitás és az összetartozás érzése egyaránt megvalósuljon. Ezen családokban jól elkülönülnek a szülői és gyermeki alrendszerek, viszont szükség esetén rugalmasan tágítják határaikat, és alakítanak szabályaikon. Ez a határtípus lehetővé teszi a hatékony és rugalmas alkalmazkodást a környezet esetleges kihívásaira.

A cikk szerzője Borsós Kata, a Közös Lépés pszichológusa.
Forrás:

Borsós, K. (2017) A párkapcsolati elégedettség a dominancia és az elégedettség függvényében. 

Goldenberg, H., Goldenberg, I. (2008) Áttekintés a családról. Első, Második, Harmadik kötet. Animula Kiadó, Budapest.

Minuchin, S. (2005) Családok és családterápia. Családterápiás olvasókönyv 15. Animula Kiadó, Budapest