"család" kategóriában található bejegyzések

Family IS everything – de vajon miért? (Befejező rész)

család

A családok fejlődése

Drágám már nem az vagy, akibe beleszerettem….

Előbb – utóbb legtöbbünkben felmerül az érzés, hogy kapcsolatunk, családunk átalakult, megváltozott és már nem az a felhőtlen boldogság jár át bennünket hazaérve, mint korábban. Normális ez? – kérdezhetjük. Illetve ott van a millió dolláros kérdés is – tehetünk valamit ellene?

Ezen változások és hullámzó érzések oka, hogy családok és a párkapcsolatok folyamatos fejlődésen és változáson mennek keresztül, és többgenerációs működésük különböző életciklusokra osztható. Egyes változások fokozatosan vagy rendszeresen jelentkeznek (mint például a gyermekek felnövekedése), míg mások hirtelen vagy váratlanul jelennek meg a családok életében (például egy válás vagy egy hirtelen baleset).

Az egyes életciklusokban a családok különböző társadalmilag beágyazott fejlődési feladatokkal szembesülnek, melyekkel igyekeznek megküzdeni. Több kevesebb sikerrel… Ezen feladatok jó példája a gyermekek megszületése, és ennek hatása a pár életére. A párnak meg kell küzdeni a kialvatlansággal, a fokozott terheltséggel, ráadásul korábbi életük fontos szereplői is kisebb szerepet kapnak új életükben. A jól működő családok ezen kihívásokkal szembesülve képesek újraszervezni magukat, és túllendülni az átmeneti elakadásokon. Az esetlegesen felmerülő belső konfliktusok ezzel szemben azt jelzik, hogy a család képtelen megoldani az adott átmeneti időszakban jelentkező feladatot. Ha bármelyik feladat megoldása elégtelen vagy elmarad, az problémaként jelentkezik a családi fejlődés következő szakaszaiban is. Nem érdemes tehát a szőnyeg alá seperni a felmerülő stresszt és problémákat.


A legtöbb család életében az alábbi családi életszakaszokat különíthetjük el:


  • házaspár,
  • gyermeket vállaló család,
  • óvodás korú gyerekek,
  • iskolás korú gyerekek,
  • tizenévesek,
  • a fiatalok útra bocsátása,
  • középkorú szülők,
  • idősödő családtagok.

Az első életszakasz legfontosabb feladata az egymás iránti elköteleződés és a szoros érzelmi kapcsolat kialakítása, a függetlenségből a kölcsönös függés felé elmozdulás. Ezzel párhuzamosan fontos az eredeti családhoz való megváltozott viszony kialakítása és stabilizálása. Fontos feladat, és lehetséges stresszforrás a pár tagjai eredeti családból jövő mintáinak, szokásainak, elvárásainak egyeztetése, és a saját közös hagyományok, értékrend kialakítása.


Az első gyermek megszületése a legnagyobb áldás, azonban számos nehézséget rejt magában.


A gyermek megszületésével újabb feladatokkal kell a családnak szembenéznie, amelyek közül kiemelkedik a szülői szereppel való azonosulás, illetve a gyermek személyiségének elfogadása. Fontos kihívás a pár tagjai közötti erő és a dominanciaviszonyok újradefiniálása is. A munkamegosztás hagyományosabb módjaihoz kell ugyanis a párnak visszatérnie, és ez az újfajta felosztás váratlan stresszt és konfliktust okozhat (főleg egy korábban aktív életet élő édesanya számára). Ne feledjük el azt sem, hogy a gyermek születésével nagyszülők is „születnek”, akik unokájuk születésével szorosabbra szeretnék fonni gyermekeikkel a köteléket.

Most ugorjunk egy kicsit az időben. A viszonylag nyugalmasabb óvodás és kisikolás kor után ugyanis minden család életében elérkezik a gyermekek kamasz kora.


Ó te bolondos ifjúság, te kalandos serdülőkor.


Amint a gyerekek serdülőkorba érnek minden a feje tetejére áll. A családban szülők nem lesznek többé képesek teljeskörű tekintélyt gyakorolni, de nem is adhatják még fel teljesen azt. A harmonikus működéshez a kapcsolatok olyan átalakulása szükséges, amely több függetlenséget enged a serdülőnek (ehhez a fennálló szabályok megváltoztatása, a határok és a családon belüli szerepek átalakítása szükséges). Azok a gyerekek, akik túlságosan gyerekesek, dependensek maradnak feszültséget jelentenek a családi rendszerben, csak úgy, mint a túl gyors leválás.  Ezt az időszakot nehezíti, hogy párhuzamosan egyéb nyomás nehezedik a családra, mégpedig a szülők életközépi válsága, amelyben a középkorú szülő megkérdőjelezheti pálya, esetleg párválasztását. Illetve a korosodó nagyszőlőkről való gondoskodás szerepcserét jelent a szülők és nagyszülők között.


Lassan azonban elmúlik ez az életszakasz is és következik a fiatalok útrabocsátása,  a beszűkülés időszaka.


Fontos feladat a felnőtt kapcsolatok kialakítása a nagykorú gyermekekkel, és a családi határok kitágítása a fiatalok partnereinek befogadására. A szülők fontos és esetenként nehéz feladata az egymással való kapcsolatuk újragondolása. Ez megerősítheti a házasági köteléket, de azzal a veszéllyel is járhat, hogy a korábbi, megoldatlan problémák újból előtörnek.  A középkorú szülők számára továbbá a legnagyobb változás az idősödő szülők halála.

Ezen életszakaszok szövik tehát át a családi életet. Minden időszaknak megvannak a maga nehézségei, kihívásai azonban vissza nem térő örömei is.

Az elmúlt hetekben a családról olvashattatok tőlünk. Összefoglalva tehát a család egy összetett és dinamikusan változó rendszer, amely nagy hatással van az egyének életére, és az egyének is meghatározzák a család működését. Kezdetben az eredeti családunk képezi a legszorosabb, mindennapos társas közeget, melynek szerepét aztán fokozatosan átveszi a saját családunk.

A cikk szerzője Borsós Kata, a Közös Lépés pszichológusa.
Forrás:

Borsós, K. (2017) A párkapcsolati elégedettség a dominancia és az elégedettség függvényében.

Duvall, E.M., Hill, R. (1977) Marriage and family development. (5th ed.), Lippincott, New York

Goldenberg, H., Goldenberg, I. (2008) Áttekintés a családról. Első, Második, Harmadik kötet. Animula Kiadó, Budapest.

Family IS everything – de vajon miért? (Második rész)

család

 A családok rejtett dinamikája

Előző heti cikkünkben bemutattuk a család definícióját és funkcióit. Most pedig mélyebb betekintést nyerhettek a családok adaptív működésének sikertényezőibe.

Ahogy már említettük a múlt heti cikkben, családtípustól független jellemzője a családnak a kivételes hatóerő. A családi kötelékektől való végleges megszabadulás, még átmeneti vagy tartós elhidegülés esetén sem jellemző, ugyanis a családi rendszer nehezen engedi meg a tagok kilépését. A családok kivételes hatóerejének kulcsa belső szerveződésükben rejlik. Minden családnak van ugyanis egyfajta struktúrája, ami meghatározza a családtagok egymáshoz való viszonyulását és a rendszer működési szabályait. A tagok közötti interakciókat, kapcsolatot ezek a szabályok irányítják tehát.


Hogy épül fel ez a struktúra? És milyen hatással van a család tagjaira?


A családi rendszer egymással összhangban lévő, hierarchikusan szervezett alrendszerekre bontható. Minden család több különálló alrendszert tartalmaz, amelyek feladata, hogy elássák az adaptív családi működéshez szükséges funkciókat. Az alrendszerek lehetnek átmenetiek és tartós szerveződések is. Az egyes családtagok több alrendszerbe tartozhatnak egyidejűleg, és eltérő szerepük, feladatuk és hatalmuk lehet az egyes interakciókban. Ezen alrendszerek hibás működése áll a legtöbb családi konfliktus, és ami még fontosabb, a legtöbb gyermekeknél tapasztalható pszichés tünet hátterében.


Ezért elengedhetetlen a család egészséges működéséhez az alrendszerek egészséges működése


A legfontosabb és legtartósabb alrendszerek közé a házastársi, a szülői és a testvéri alrendszerek tartoznak. A házastársi alrendszer a család alapja. Egyéni alrendszerekből épül fel és két felnőtt személy kapcsolatán alapul. Működése befolyással van az összes többi alrendszer működésére és hatékonyságára. Fő feladata, hogy megadja tagjainak az intimitást, támogatást és a kölcsönös és személyes fejlődés lehetőségét. A család egészséges működéséhez elengedhetetlen, hogy a szülők magukra, mint házaspárra is figyelmet, energiát és időt fordítsanak. Ha az egymással töltött minőségi idő, egyéb feladatok és szerepek miatt, elveszik vagy kritikusan csökken, az feszültséget okoz a pár tagjai között, csökkenti az intimitást és hatással van a család összes tagjára.

A gyermekek születése átalakítja a diádikus kapcsolatot, megváltoztatja a család alrendszereit, dominancia viszonyait, és hatással van az intimitásra és a pár tagjai közötti kommunikáció minőségére is. A házastársi alrendszer mellett megszületik a szülői és a gyermeki alrendszer.  A szülői alrendszer feladata a gyermekek egészséges felnövekedésének és a családi egység fenntartásának biztosítása. Különösen fontos, hogy ezen szülői feladatokat, felelősségeket a szülők egymás között osszák meg, és ne vonják be gyermekeiket. Ez különösen nehéz feladat lehet az egyik szülő kiesése (válás, vagy halál eset következményeként), ugyanis az egyedül maradt szülő magára marad a feladatokkal. Kritikus jelentőségű azonban, hogy bármilyen nehéz is, ne vonja be a szülő gyermekét a szülői alrendszerbe, szakszóval élve ne triangulálja őt. Ennek ugyanis hosszú távon rendkívül káros hatása lehet a gyermekre.


A családban működő különböző alrendszereket határok választják el egymástól és a külvilágtól.


Ezen láthatatlan határok fő funkciója az egyes alrendszerek elkülönítése és a tagok közti interakciók szabályozása. A családi rendszer működése szempontjából kulcsfontosságú az egyes alrendszerek határainak tisztasága. Ez ugyanis növeli a családi jóllétet azzal, hogy támaszt nyújt és megkönnyíti a kommunikációt, így lehetővé teszi a tagok számára igényeik kifejezését.

A határok átjárhatóság szempontjából különböző típusokba sorolhatók, melyek két szélső végpont, az egybeolvadtság és a szétkapcsoltság között helyezkednek el. A merev és rugalmatlan határok akadályozzák az alrendszerek közötti kommunikációt és kapcsolatot. A családtagok kevés információval rendelkeznek egymásról, ami az intimitás és a lojalitás rovására megy. Ezen családokban mindenki tudja, hogy mi az amit csak apának vagy anyának szabad, és ezt a gyerekek nem is merik megkérdőjelezni. Magas autonómia és függetlenség jellemzi a tagokat, azonban egymás támogatása elhanyagolható szintű. Ennek ellentéte a diffúz határokkal jellemezhető összeolvadt családi működés, ahol mindenki tud mindenkiről mindent. A világos és jól meghatározott határok hiánya az összetartozás és az intimitás fokozott megéléséhez vezet, ami azonban akadályozza a személyes autonómiát és függetlenséget. Ez a működésmód akadályozza a családon kívüli kapcsolatok kialakításához szükséges készségek, az önálló gondolkodás és a határozott személyes identitás fejlődését.

A jól funkcionáló családok alrendszereit tiszta határok választják el egymástól, ami lehetővé teszi, hogy a személyes autonómia érzése, az intimitás és az összetartozás érzése egyaránt megvalósuljon. Ezen családokban jól elkülönülnek a szülői és gyermeki alrendszerek, viszont szükség esetén rugalmasan tágítják határaikat, és alakítanak szabályaikon. Ez a határtípus lehetővé teszi a hatékony és rugalmas alkalmazkodást a környezet esetleges kihívásaira.

A cikk szerzője Borsós Kata, a Közös Lépés pszichológusa.
Forrás:

Borsós, K. (2017) A párkapcsolati elégedettség a dominancia és az elégedettség függvényében. 

Goldenberg, H., Goldenberg, I. (2008) Áttekintés a családról. Első, Második, Harmadik kötet. Animula Kiadó, Budapest.

Minuchin, S. (2005) Családok és családterápia. Családterápiás olvasókönyv 15. Animula Kiadó, Budapest

 


Feltétel nélküli szeretet

család gyereknevelés

Mi a különbség a feltétel nélküli szeretet és a feltétel nélküli elfogadás között? Milyen érzés olyan gyermeket nevelni, aki alapjaiban különbözik tőled vagy értékrendedtől?


Amiről nem szoktunk beszélni – családon belüli bántalmazás

család párkapcsolat

Leslie Morgan Steiner előadása segítségével betekintést nyerhetünk a családon belüli bántalmazás dinamikájába és választ kaphatunk olyan kérdésekre, mint például hogy miért nem menekülnek el az áldozatok!


Családkonzultáció és családterápia

család

 

A családterápia hatékony segítséget nyújt családi konfliktusok, változások és krízisek esetén.

A családterápia egy olyan rendszerszemléletű terápiás irányzat, amely a személyek közötti kapcsolati összefüggések megfigyelése, megértése által a család egészének működésére koncentrál.  Az egyes nehézségeket, problémákat, tüneteket a teljes családot figyelve próbálja megérteni, s a nehézséget is az egész család (mint társas kapcsolatok rendszere) megsegítésével, módosításával igyekszik megoldani, mivel bármely családtag, vagy családtagok esetén merül fel probléma, az a család többi tagjára is valamilyen módon hatással van, ezért nagyon hasznos és hatékony, ha a család minden tagja be van vonva a segítő beszélgetésekbe.

A megoldása érdekében a figyelem fókuszában a családi rendszerre jellemző kommunikációs minták, viselkedési szokások és a család életében éppen aktuális életciklus jellegzetességei állnak.

Módszerében inkább a jelenre fókuszál, ugyanakkor felismeri a múltbeli történések, kommunikációs és kapcsolati minták hatását is. A terápia segít tudatosítani és módosítani azokat a hibás kommunikációs- és viselkedésmódokat, amelyekben a családi problémák gyökereznek.

Eredménye egy újfajta egyensúlyi állapot a családban

Az ülések 90 percesek, amelyben 1 óra után egy 10 perces szünet van.


Kiknek ajánlott?


  • Kommunikációs nehézségek, sok veszekedés a családban, régóta fennálló családi konfliktusok,
  • Gyermekeknél felmerülő viselkedési/magatartási/tanulási/egészségügyi zavar
  • Gyermekeknél felmerülő pszichoszomatikus tünet alakult ki
  • Óvodába, iskolába szoktatási nehézségek;
  • nehezen kezelhető serdülőkori konfliktusok
  • testvérkonfliktusok
  • érzelmileg megterhelő élethelyzetben (például válás, munkahely elvesztése, haláleset, betegség a családban)
  • Pszichiátriai beteg szülő vagy gyermek esetén a betegséggel együtt élő család számára.
  • Örökbefogadás esetén
  • Mozaik (patch work) család vagy egy-szülős családok együttélésében felmerülő problémák esetén

Keretek


  • Ülések hossza:  80 perc (online vagy személyes)
  • Ülések gyakorisága: 2 hetente
  • Befektetés: 18.000 Ft /alkalom

Family IS everything – de vajon miért? (Első rész)

család

Már – már közhelynek számít, hogy a család mindennél fontosabb. Filmek, idézetek, könyvek, versek múzsája és személyes életünk fontos bázisa családunk. De vajon mi állhat ezen erős személyes kötődés és társadalmi attitűd mögött?

A pszichológiában régóta ismert tény, hogy a társadalom alapköve és életünk egyik legfontosabb színtere a család, hiszen amellett, hogy a legkorábbi, legközvetlenebb emberi kapcsolatainkat itt alakítjuk ki, személyiségünkre is nagy hatással vannak a családi közegben szerzett tapasztalatok. A család az az „intézmény” ami összekapcsolja az egyént a társadalommal, sőt az alapvető értékeinkkel és normáinkkal itt ismerkedünk meg. Egy jól működő család segítségül szolgál egyéni lehetőségeink, képességeink kibontakoztatásában és teret ad önmagunk megismeréséhez.


Na de mit is értünk pontosan családon?


Egy évszázaddal ezelőtt a család mindenki számára egy férfi és egy nő, és házasságuk gyümölcseként született gyerekeik egységét, az úgynevezett nukleáris családot, jelentette. Hagyományosan tehát egy családba csak házasság, születés, esetleg örökbefogadás útján lehetett belépni. A család definíciója és funkciója sokat változott az idők folyamán, hiszen ma már számtalan elrendezés és életstílus szerint szerveződnek a családok. Még ma is a tartós párkapcsolat, vagy házasság képezi a családi rendszer alapját, azonban a hagyományos családmodellben élők száma csökken, párhuzamosan az egyszülős és mozaikcsaládok egyre gyakoribbá válásával. Ezen jelenkori változások miatt a család modern meghatározásának követnie kell ezeket a változásokat, és magában kell foglalnia a nukleáris családon kívüli egyéb formákat, így az élettársi kapcsolatokat, az eltérő nemzetiségű, rasszú és az azonos nemű felek kapcsolatát és a mozaikcsaládokat is. Családtípustól független jellemzője a családnak a kivételes hatóerő. Ezt a tagokra gyakorolt jelentős hatást nem befolyásolja a földrajzi távolság és az esetleges halálesetek sem.  A családi kötelékektől való végleges megszabadulás, még átmeneti vagy tartós elhidegülés esetén sem jellemző, ugyanis a családi rendszer nehezen engedi meg a tagok kilépését.

Ennek a kivételes hatóerőnek a kulcsa a család felépítésében keresendő. A család ugyanis több azoknak az egymással rokonsági vagy választott kapcsolatban lévő egyéneknek az összességénél, akik alkotják. Egy hierarchikusan szervezett rendszer, melynek tagjait sokrétű kapcsolatok és interakciók kötik össze, és különféle szabályok és szerepek jellemzik. A családi rendszer dinamikusan változik és fejlődik, megoldást keresve azokra a váratlan, vagy előre látható kihívásokra, melyekkel működése során szembesül. A családi rendszerek nagyobb rendszerekbe, közösségekbe (pl. társadalom) ágyazódnak be, melyek hatással vannak működésükre, hiedelmeikre és befolyásolják fejlődésüket. A családtagok meghatározott elrendezéseknek megfelelően viszonyulnak egymáshoz, amelyek befolyásolják a köztük lévő interakciókat. A család tagjai kölcsönösen hatással vannak egymásra és magára a rendszerre, annak dinamikájára is, illetve a rendszer maga is hat az egyének viselkedésére. A családi rendszer továbbá önszabályozó képessége segítségével igyekszik fenntartani homeosztatikus egyensúlyát úgy, hogy a bizonyos mértéket meghaladó változásoknak (még ha ezek természetesek is) ellenáll.


Miért olyan fontos a család társadalmunkban és saját életünkben?


A család, mint rendszer különböző funkciókat lát el, amelyekkel biztosítja tagjai mentális és testi egészségét.  A családok sokrétű, és a gyermekek túléléséhez, sikeres szocializációjához funkciókat foglalnak magukban:

  • A világból érkező információk gyűjtése, megszűrése, közvetítése, terjesztése.
  • Visszajelzés és útmutatás adása a család tagjainak a családi értékrend alapján.
  • Világnézet és életfilozófia nyújtása és formálása.
  • Stabil érzelmi támasznyújtás nehéz és átlagos helyzetekben egyaránt.
  • Gyakorlati segítség, útmutatás adása.
  • Regenerálódás, feltöltődés színtere.
  • Kontroll gyakorlása és referencia pont, útbaigazítás nyújtása.
  • Személyes identitás kialakításának segítése.
  • Érzelmi teherbírás fokozása.

A családok egysége és hatékony működése azért fontos, hiszen a család akkor tudja támogatni tagjait a fejlődésben és lehetőségeik kibontakoztatásában, hogyha jól működik, tehát adaptívan látja el funkcióit.

A család hatékony működésének sikertényezőiről a jövő heti blogbejegyzésben olvashattok.

A cikk szerzője Borsós Kata, a KözösLépés pszichológusa.
Forrás:

Borsós, K. (2017) A párkapcsolati elégedettség a dominancia és az elégedettség függvényében.

Goldenberg, H., Goldenberg, I. (2008) Áttekintés a családról. Első, Második, Harmadik kötet. Animula Kiadó, Budapest.

Kozékiné Hammer, Zs. (2014) A párkapcsolati elégedettség vizsgálata rendszerszemléleti keretben. Doktori (PhD) Disszertáció, ELTE, PPK. Programvezető: Prof. Dr. Oláh Attila

Családterápia módszere

család

A család


A társadalom alapköve és életünk egyik legfontosabb színtere a család, hiszen amellett, hogy a legkorábbi, legközvetlenebb emberi kapcsolatainkat itt alakítjuk ki, személyiségünkre is nagy hatással vannak a családi közegben szerzett tapasztalatok. A család intézménye összekapcsolja az egyént a társadalommal, hiszen az alapvető értékekkel és normákkal itt ismerkedünk meg. Egy jól működő család segítségül szolgál tagjainak egyéni lehetőségeink, képességeink kibontakoztatásában és teret ad önmagunk megismeréséhez.

A család több azoknak az egymással rokonsági kapcsolatban lévő egyéneknek az összességénél, akik alkotják. Egy hierarchikusan szervezett rendszer, melynek tagjait sokrétű kapcsolatok és interakciók kötik össze, és különféle szabályok és szerepek jellemzik. A családi rendszer dinamikusan változik és fejlődik, megoldást keresve azokra a váratlan, vagy előre látható kihívásokra, melyekkel működése során szembesül.


A családterápia célja


A családterápia egy olyan pszichoterápiás irányzat, amely a családi problémákat, működési zavarokat a családi kapcsolatrendszeren keresztül közelíti meg és kezeli. A családterápia célja megszüntetni a problémákat, tüneteket, és megteremteni az egyensúlyt a családban. A családterápia hatékonyságának kulcsa a megelőzés: a nem megfelelő működéshez vezető út korrigálása, megtörése. A családterápia tehát nemcsak a már kialakult családi működési zavarokkal foglalkozik, hanem ezen zavarok, tünetek megelőzésében, soron következő generációra történő “átörökítésének” elkerülésében is segítséget nyújt. A családterápia sokkal inkább a jelenre fókuszál, mint más pszichoterápiák, ugyanakkor elismeri a múltbeli történések, kommunikációs és kapcsolati minták hatását is.


A családterápia javallatai


A családterápia hatékony segítséget nyújt:

  • párkapcsolati problémák
  • szexuális diszfunkciók
  • hűtlenség
  • bántalmazás
  • elhidegülés stb.
  • családi konfliktusok és változások (házasság, gyermek születés stb.)
  • evési zavarok, (bulimia nervosa, anorexia nervosa)
  • szorongásos gyermekkori zavarok
  • súlyos pszichoszomatikus megbetegedések
  • öngyilkossági kísérlet
  • gyászreakció
  • szenvedélybetegségek (alkoholizmus, narkománia, játékszenvedély), stb. esetén.

A családterápia tehát hatásos terápiás beavatkozás családi és párkapcsolati problémák kezelésére. Mivel azonban az egyéni kríziseknek is gyakran van családi vetülete, számos egyéni tünet kezelésében is rendkívül hatékony.


A családterápia módszere


Alkalmazható, mint önálló terápiás módszer vagy kombinálható egyéb terápiás formákkal. Használható egyik vagy másik családtag egyéni terápiájával együtt, illetve kiegészítheti az egyéni pszichoterápiát annak különböző fázisaiban. Kiemelt szerepe van a gyermek – és serdülő pszichoterápiával való kombinációnak.

A családterápián belül több családterápiás irányzat különíthető el. A családterapeuták azonban legtöbbször nem köteleződnek el teljes mértékben egyetlen módszer mellett sem, inkább több formából merítve szemléletüket és családterápiás eszköztárukat, összetett módon közelítik meg a családi problémákat. A családterápia eszköztára rendkívül gazdag és színes. A családterapeuták gyakran használnak különféle szimbolikus terápiás módszereket (szoborépítés, pszichodráma, levélírás, imagináció, rajzolás, gyurmázás stb.), illetve gyakran adnak a családnak otthoni feladatokat is.


A családterápia folyamata


  • Gyakoriság: Egy családterápiás folyamatban a család rendszeresen (kb. 2 hetente) találkozik a terapeutával.
  • Résztvevők:A terápiás alkalmakon nem minden esetben vesz részt az egész család. Az első ülésen fontos, hogy minden családtag ott legyen, aki érintett, de később, a terápia egy-egy szakaszában előfordulhat, hogy ideiglenesen a csak egyes családtagok vesznek részt (pl. csak a szülők, csak a férfiak, csak a gyerekek).
  • Terapeuta:A családokat rendszerint két családterapeuta vezeti.
  • Időtartam: Minden terápiás ülés 1,5 óra (90 perc), amelyben 1 óra után egy 10 perces szünet van. A terapeuták ekkor kimennek és megbeszélik az ülés alatt történteket: milyen következtetésekre jöttek rá, mit jeleznek vissza a családnak és milyen gyakorlatot kérnének a családtól.

 

A családterápia módszeréről, jellemzőiről és történetéről további információkat az alábbi oldalon olvashat:

www.csaladterapia.hu