Az a bizonyos első szerelem

párkapcsolat szerelem

Megtalálni az igazit …. megállapodni… elkezdeni a közös életet … megházasodni…

Mindannyian boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatra vágyunk, de a boldogító igen-ig vezető út manapság legtöbbünk számára rögös és hullámvölgyekkel teli.  Míg nagyszüleink első szerelme nagy valószínűséggel házassággal végződött, számunkra diákszerelmeink emléke elhalványul már mire házasságra lépünk.

Miért alakulhatott ez ki? És mit nyerünk mi ezzel a kereséssel?

Vessünk egy pillantást arra a bizonyos első szerelemre. Bár a legtöbb diákszerelem tiszavirág életű, az első párkapcsolat fontossága megkérdőjelezhetetlen. Első élményeink fontosságáról tanúskodnak a diákszerelmünk pillanatairól őrzött élénk, részletes emlékeink.

A pad alatti levelezések, a tankönyvekbe rajzolt szívek, az izgatottság amivel a kicsengetést vártuk… örökké belénk ivódnak.

Hogy miért ilyen élénkek ezek az emlékek? Az újdonság élménye és agyunk működésmódja miatt. Ezek a rendkívül részletes és színes emlékképek, szaknyelven vaku emlékek, újdonságuk és érzelmi jelentőségük miatt égnek bele emlékezetünkbe. Memóriánkban elfoglalt kitüntetett helyükért az a pszichológiai mechanizmus felel, amely az érzelmileg felfokozott állapotban átélt új élményeket fontosnak címkézi, és ezért mélyen eltárolja. Másrészt az első szerelemnek van egy megismételhetetlen aspektusa. Úgy szeretünk, hogy még sosem csalódtunk, még senki nem törte össze a szívünket.

Az első szerelem azonban legtöbbször elmúlik és átadja helyét hosszabb-rövidebb, boldogabb és fájdalmasabb románcoknak.

Ezeknek a házasságot megelőző szerelemeknek rendkívül fontos szerepe van majdani házas életünk sikerességében. Ugyanis a párkapcsolati működést is tanulni, gyakorolni kell és ezen tapasztalatok készítenek fel minket a sikeres együttélésre. Mindenkitől valami mást tanulunk meg magunkról és a kapcsolatokról. Fejlődik a párválasztási érettségünk, a személyiségünk és a másik nemmel való interakciós készségünk. Gyakorlatot szerzünk a nemi szerepeknek megfelelő viselkedésmódban, önállóságunk és empátiás készségünk fejlődik. Ezen tapasztalatok továbbá segítenek minket a személyiségünknek, igényeinknek megfelelő partner kiválasztásában.

A cikk szerzője Borsós Kata a Közös Lépés pszichológusa.